Hogyan is kezdődik a bizonytalan női lét? Talán ott, hogy észreveszed az osztálytársakon, hogy kinéznek, kibeszélnek a hátad mögött, csak azért mert másabb vagy. Magasabb, alacsonyabb, barna, vörös...bármi. egy apró különbség is elég ahhoz, hogy céltáblává válj a gonosz beszólásoknak. Világ életemben egy átlagos lány voltam. Nem túl okos, nem is buta, átlagos külsővel és szemüveggel. Ma sincs ez másképp...átlagos vagyok, de már kontaktlencsével :D Viszont nagy sajnálatomra abban a világban élünk, ahol az átlagos az unalmas és rossz. Ha nem tűnsz ki a tömegből a szőke derékig érő hajaddal vagy a 100 fogas mosolyoddal, akkor egy vagy a tömegből... egy a millióból. Lehet akár tanári, orvosi vagy jogi diplomád is..ha végig sétálsz az utcán ezt senki sem látja. Manapság nem ez az érték, hanem a nagy cicik, a csini csípő és az, ha az ujjad köré tudsz csavarni minden férfit. Na ez nem én vagyok. Soha nem voltam egy pasimágnes, részben azért nem, mert az önbizalmam a béka feneke alatt található. Ez nem a nevelésemen múlt, hanem a saját kis lelki világomon. Szüleim mindig dicsértek, biztattak, de valahogy ma sem tudok igazán hinni magamban. Azért is döntöttem a blog írás mellett, hogy ezzel feltárjam saját magam előtt is a titkomat. Erre pedig az sarkallt, hogy jelenleg egy hosszú (5 éves) kapcsolatban élek egy olyan sráccal, akit szétvet a magabiztosság, és az "éntudat" tetőfokon van nála. Szöges ellentétek vagyunk. Őt soha nem dicsérgették a szülei, mégis hisz magában a végsőkig. Bármi is történjen neki csak egy terve van, amíg nekem 100... ő hiszi és tudja, hogy az az egy sikerül, én viszont kételkedem abban, hogy a 100-ból akárcsak egy is sikerülhet. Sajnos a kapcsolatunkban is egyre inkább látszik ez a különbség. Az önbizalmam hiánya miatt vannak problémák, féltékeny vagyok, hiányolom a törődést, mindent negatívnak fogok fel, amit velem tesz, amit nekem mondd, akkor is ha az teljesen jószándékú.

Megosztás a facebookon